Újra látlak (3.rész)

- Ki az? 
- Én vagyok az! – hallottam meg Letti hangját – Hoztam magammal egy kis meglepit! 
- Meglepit? – kérdeztem, de már nyitottam is az ajtót…
- Ő meg mit keres itt? – kérdeztem Lettit, ugyanis Letti mellett egy igen ismerős srác állt… mégpedig a CD boltból. 
- Szia! - köszöntek kórusban.
- Hello! – mondtam, majd a srácra néztem, aki nagyon rám szegezte a tekintetét. Ekkor esett le, hogy egy törcsiben állok ott – Úristen! – kiáltottam el magam, majd berohantam a fürdőbe.
- Gyere, menjünk be! – invitálta be Letti a házba az ismeretlent.
- Nem hiszem, hogy a barátnőd nagyon szeretné. 
- Nem is ismer.
- De ismer… ma összefutottunk a CD boltban… és hát nem volt valami túl kellemes találkozás…
Miközben ők kint jól eltársalogtak én próbáltam magamra húzni valami ruhát, és hát sikerült is, majd kimentem. 
- Na itt vagyok… - mondtam.
- Hallom ti már ismeritek egymást. 
- Igen sajnos! – mondtam, és elfordultam. 
- Megmondod most már a neved? – mosolyogott kedvesen. 
- Nem! – mondtam – Letti minek hoztad magaddal ezt a srácot? És ki ez egyáltalán?
- Tudod meséltem, hogy az unokatesómnak, Gustavnak és pár haverjának van egy bandája. És Gustav a dobos… na szóval ő itt az énekes. – mutatott közben a fekete hajúra – És úgy ismerkedtünk meg, hogy Gustav elhívott múltszombaton az egyik próbára. És tök jól elbeszélgettem ott a srácokkal! – mosolyogott!
- Aha… - csak ennyit mondtam, mert egyáltalán nem találtam érdekesnek.
- Gondoltam bemutatom neked! 
- Aha…
- Szóval ő itt Bill! – mutatott az ismeretlenre, aki már nem is volt ismeretlen többé.
- Szia! – köszönt a srác, vagyis Bill.
- Bill ő itt, pedig Mia! A legjobb barátnőm, akiről már olyan sokat hallgattál! 
- Örvendek… - mondtam annyira flegmán, hogy már nekem is fájt – És miért nem tudtál délután velem jönni?
- Mert találkozóm volt Tommal! – mosolygott akár a tejbe tök. Én pedig egyből tudtam… Letti teljesen belezúgott abba a nem tudom kibe…
- Aha… majd elmeséled! – utaltam ismét uralkodó kíváncsiságomra.
- Persze! – mosolyogott még mindig, majd így folytatta: - Tom, Bill ikertestvére!
- Szóval akkor ő is ilyen b.uzis… - mondtam az orrom alatt, de Letti meghallotta, és egy enyhébb oldalba lökéssel díjazta is. 
- Mi? – kérdezte Bill.
- Semmi! – mondtam unottan, majd bementem a nappaliba. 
- Nagyon utál? – kérdezte Bill Lettit.
- Áh dehogy! Menthető… - nevetett, majd utánam jöttek a nappaliba.
- Mikor megy el a barátod? – kérdeztem gúnyosan. 
- Maradj már! 
- Jól van na… - dünnyögtem, majd Letti telefonja kezdett csörögni. Amikor elővette a táskájából és meglátta ki az a szeme csak úgy ragyogott. Na biztos a hű lovag… gondoltam, majd így szólt:
- Bocsi, de ezt fel kell vennem! – mosolygott, majd kiment a házból…
- Héé! – mondtam, mi pedig ketten maradtunk… 
- Hát úgy látom mindenki, azt akarja, hogy ketten maradjunk! – mosolygott Bill. 
- Igen… mindenki! Leszámítva engem! – mondtam mérgesen.
- Jó azért nem kell bekapni… komolyan mondom, nem tudom megérteni Lettit… hogy a fenében bírja ezt?
- Jó gyorsan! – válaszoltam.
- Na jó tudod mit? Inkább megázok kint, mint hogy még egy percig is itt maradjak egy szobában, egy házban veled! – fakadt ki. 
- Menjél csak! – mondtam keresztbe tett kézzel és még ráadásnak el is fordultam, mint aki vérig van sértve. Bill pedig kapta magát összeszedte a cuccát és kiment a házból. Eléggé megrázott a távozása, nem értem miért… de most szemétnek gondoltam magam. Azért ennyire nem akartam megbántani… Aztán mégis mit érdekel engem egy ekkora hülye? Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, majd a zene csatornára kapcsoltam. Újra ismerős alakot pillantottam meg a képernyőn. 
- Hát ez meg mi a fenét keres még a tv-ben is? – kérdeztem már hangosan. Majd tátott szájjal ültem és néztem a tv-t. 
„A Tokio Hotel újabb sikeres koncertet adott Lipzigben!”
Ekkora dobra verik ezeket a hülyéket? Majd elindult az új videoklipp is. Azt kell mondjam egész jó volt… annyira hogy végén már maxra hangosítottam a tv-t és észre sem vettem hogy mögöttem már egy egész hadsereg ember áll! Na jó már megint túlzok… csak Letti volt, Bill, meg másik 3 srác. Ahogy megfordultam rögtön Bill öntelt mosolyával találtam szembe magam…
- Ne vigyorogj! – közelítettem felé és közben böködtem előre megint csak.
- Tényleg agresszív ez a kiscsaj! – mondta az egyik, akinek történetesen félhosszú barna haja volt és zöldes szeme. 
- Na ide figyelj! Azt se tudom ki vagy, szóval jobb lenne, ha befognád a kicsi szádat! – fakadtam ki és már neki támadtam. 
- Mia! – kiabált rám Letti, én pedig erre összerezzentem – Hogy lehetsz ennyire szemét? Egyszer szeretném nekem bemutatni pár barátom te, pedig így fogadod őket? – akkora bűntudat támadt bennem Letti szavaira, hogy legszívesebben, mint egy hisztis kiscsaj sírva esedeztem volna a bocsánatáért.