Váratlan öröm? (8. rész)

Másnap reggel későn ébredtem. Letti már ott sem volt. Lementem a földszintre. Be a konyhába. Anya az asztalnál ült és újságot olvasott. Na ettől féltem! Most jön a legrosszabb…
- Jó reggelt! – mondtam.
- Szia Kislányom! – mondta kedvesen.
- Jaj anya! Annyira sajnálom! Nem akartam ilyen lenni! – mentem oda hozzá.
- Semmi baj! Egy részt igazad volt! Nem foglalkozom veled eléggé! De ezért nem kéne, gyűlölj!
- Anya! Nem gyűlöllek! Csak nagyon rossz napom volt! Beszélgettem Billel a szüleiről és eszembe jutott apa… meg Matt! Annyira hiányoznak! – már könnyeztem.
- Jaj Kislányom! Nekem is nagyon hiányoznak! Mindketten… Arra gondoltam odamehetnél… 
- Mi?
- Mármint elmehetnél Angliába! Hozzájuk! Úgy is már itt a nyári szünet… még a jövő hét és vége a sulinak! Egy hétig lehetnél ott, vagy ha nagyon tetszik tovább… ameddig csak szeretnél! Sőt maradhatsz is örökre! Nem bánom! Mert a legjobbat szeretném neked! És ha te ott jobban érzed magad, mint itt akkor nem tilthatlak el! 
- Jaj anya! Nem hiszem, hogy itt hagynálak! Sőt tuti nem! Maximum egy hétre! 
- Na látod! – mosolygott – Örülök neki! Akkor rendelhetem a jegyedet? 
- Még előtte beszélek Lettivel! 
- Hát jó! Csak időben szólj!
- Oké! – mondtam, majd megpusziltam és felrohantam a szobámba. Azonnal tárcsáztam Lettit. 
- Szia Mia! Mondjad!
- Szia! Képzeld beszéltem anyuval! És azt mondta nyári szünetbe mehetek Angliába! Annyira örülök!!!
- Én kevésbé… - mondta – Hiányozni fogsz! 
- Jaj Lettim! Egy hetet túl élsz nélkülem! Vagy nem? – nevettem.
- Ki tudja? 
- Jaj ne hülyéskedj! – nevettem még mindig.
- Jól van na! 
- Amúgy miért mentél el?
- Hát anyum hívott! Segíteni kellett itthon… 
- Ja! Felkelthettél volna! 
- De nem akartalak! Amúgy meg beszéltem Tomékkal! Ma megyünk moziba! 
- Menjetek csak!
- Te is jösz!
- Mi? 
- Mondom te is jössz! Este 7-re ott vagyunk érted! Na de most le kell tennem anya hív! – mondta, majd letette a telefont. Hát ez marha jó… szóval ma este mozi… Visszamentem le a konyhába. Anya már kész volt az ebéddel. Jó sokáig aludtam.
- Megterítesz? – kérdezte anya.
- Persze! – mondtam. Amint kész lettem megszólalt a csengő. 
- Ja elfelejtettem ma itt ebédel David. – Hurrá! Már csak ez hiányzott… Anyám idióta pasija nálunk ebédel. És én még csak fel sem öltöztem. 
- Ha nem gond akkor most inkább nem nyitnám ki! – mutattam a ruhámra.
- Rendben! Menj öltözz fel és gyere enni! 
- Oké! – bólintottam, majd felrohantam a lépcsőn. Felöltöztem. Amikor visszamentem már az asztalnál ültek.
- Szia! – köszöntem.
- Hello! – köszönt vissza. 
- Ja ugye nem baj ha tegezlek?
- Nem dehogy! De ezt azt hiszem már megbeszéltük. 
- Lehet… - mondtam igen unottan, majd leültem az asztalhoz. Az ebéd igen unalmasan telt. Anyámék mesélték a hülye „élményeiket”…
- Jaj és amikor az étteremben magára burította a vizet! Hát nem bírtam… úgy kellett nevetnek. A végén az egész étterem minket bámult! – nevetett anya és közben Max vállára tette a kezét. Majd együtt röhögtek. Én meg csak bámultam rájuk. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam az asztalon a másikkal a villát fogtam és a tésztát túrtam a tányéron. 
- Aha. – mondtam, majd úgy éreztem eljött az a pillanat, amikor én lelépek. Letettem a villát és a kezeimet levettem az asztalról. Megtöröltem a szám – Köszön az ebédet! Nagyon finom volt! De most mennem kell! Lettivel megbeszéltem, hogy 1kor találkozunk! El fogok késni!
- Jó, persze! Menj csak! – mondta anya. Felálltam az asztaltól, felmentem a szobámba, majd felvettem egy farmert és egy csíkos toppot. Lent az előszobában még társítottam hozzá egy papucsot is és elindultam. Nem tudtam hova menjek, mivel csak kitaláltam az egészet. De végül is betévedtem abba a CD boltba ahol megismertem Billt. Bementem a boltba és rögtön kiszúrtam a múltkori igen „aranyos” csajt, akit szépen rálöktem a polcra a táskámmal. 
- Szia! – mentem oda nagy mosollyal. 
- Szia! – mondta dög unottan – Mit akarsz?
- Több tiszteletet a vásárlónak kiscsaj! – mondtam, mivel megállapíthattam, hogy körülbelül egy idős velem. 
- Ne beszélj így velem! – próbálkozott visszaszólni, de valahogy csak nyávogás lett belőle.
- Jobb lesz ha szépen viselkedsz, vagy panaszt teszek a főnöknek! Ismerem a fiát… - mosolyogtam – Mindkettőt! 
- Képzeld én is! Minden héten legalább egyszer idejön Bill! 
- Oh! Na ne mond! Ma együtt megyünk moziba. 
- Azt megnézem! Bármikor betoppanhat! Megkérdezem tőle! 
- Nyugodtan! – mondtam, majd elindultam a sorok között. Igaza volt a csajnak. Negyed óra múlva Bill megjelent a boltban. A csaj mint egy örült rohant Billhez és a nyakában lógott. Nem bírtam tovább nézni. Odamentem hát.
- Szia Bill! – köszöntem.
- Szia! – mondta, majd félre löktem a csajt egy ilyen beszólással:
- Leakadnál a pasimról? – mondtam, majd a csaj elképedt fejjel odébb állt én, pedig csak úgy egyszerűen lesmároltam Billt, aki egyáltalán nem ellenkezett.