Béke (10. rész)

- Hogy az a… - mondtam, majd felnéztem az illetőre – Bill? Már megint te? Komoly a végén még azt hiszem minden hová követsz! 
- Igen én… és nem követlek… egyszerűen valamiért a sors azt akarja, hogy mindig találkozzunk… - mosolygott.
- Aham… - mondtam unottan – Ez minek? – mutattam az újságra.
- Ajánlom, hogy nézd meg! Benne vagy! 
- Mi? 
- 17. oldal! – mondta, majd hátat fordított és a kassza felé ment. Azonnal kiaktam az újságot a kosárból és a 17. oldalra lapoztam. „A Tokio Hotel tagjait lencsevégre kapták két lánnyal! Vajon kik ők?” Olvastam az oldalra ír hatalmas piros betűkkel írt szöveget. Tátott szájjal álltam, majd visszatettem a kosárba, és beszereztem még ami kell, majd elindultam a kasszához. Kifizettem mindent, a bolt előtt Bill várt. 
- Csak nem engem vársz?
- De… csak kíváncsi voltam az újsággal kapcsolatos véleményedre. 
- Hát… fura… de menjünk, mert elkésem a suliból! 
- Oké! – mondta, majd elkísért, közben beszélgettünk. 
- Haragszol a tegnapiért? – kérdezte.
- Igen haragszom. De most ez a cikk fontosabb…- kinyitottam az újságot és hangosan kezdtem olvasni – „Tom becsajozott! Elég nyilvánvalóan láthatóa képen is, hogy Tom végre megállapodott és egy gimis lánnyal jár. Többet nem tudunk róla, de a lesifotósok nagyon jól látható képeket készítettek…” – majd ott szerepelt egy kép, ahogy fogják egymás kezét – „Bill pedig épp a moziban veszekszik barátnőjével? Kitudja! Mindössze a szemtanuk azt rebesgették, hogy a lány nagyon csúnyán lekiabálta a rock star fejét!” Ugyan már! – nevettem el magam – Te rock star? 
- Most mi bajod ezzel? 
- Nézz magadra! Úgy nézel ki, mint egy aranyos kislány! – nevettem.
- Hogy te mekkora szemét tudsz lenni! – vágta a képembe, amin magam is meglepődtem, de hát Istenem… igaza volt. 
- Köszi szépen! – mondtam, majd bementem a suli kapun, otthagyva Billt egyedül. Basszus! Egyfolytában megbántjuk egymást… egymás lelkébe taposunk… Ez már komolyan fáj… Bementem a suliba, egyenesen be az osztályba. Letti már bent várt.
- Szia! – köszöntünk egyszerre.
- Mi volt tegnap az a csók jelent a CD boltban? – támadott le. 
- Inkább ezt nézd meg! – mondtam és eléraktam az újságot. Csodálkozva olvasta a sorokat, majd tátott szájjal rám nézett.
- Ez meg…?
- Jól látod! Az ott te vagy! Tegnap a moziban! Az meg ott én! Amikor Billel kiabáltam! A tegnapi csók jelenet meg csak azért volt, hogy féltékennyé tegyek egy csajt! És hogy Billről leakadjon! Én csak szívességet tettem…
- Igen… Bill meg teljesen félre értettem! Komolyan hihetetlen vagy! Mindenkin átgázolsz csak, azért mert téged valaki nagyon megbántott! 
- Igen? Lehet, hogy igazad van… De az előbb épp Bill szemetezett le! Szóval kiegyenlített… Most pedig hagyj békén! – mondtam, majd leültem a padba. 
- Ez most komoly?
- Mondtam, hogy hagyj békén! Majd megbeszéljük később! 
Az órák unalmasan teltek… Lettivel nem nagyon beszélgettem, sőt még egyedül is mentem haza. Haragudtam rá amiért így kiosztott. Otthon az újdonság kedvéért megint csak egy üzenet várt: „Szia Mia! Elmentem dolgozni! Este jövök! Kaja a hűtőbe!” De jó… komolyan soha sem lesz egy olyan nap sem amikor mindenki itthon lesz? Na mindegy… elővettem a kaját a hűtőből, majd megmelegítettem, megettem és a macskának is adtam. 
Felmentem a szobámba és tanulni kezdtem. Már fél órája ülhettem, illetve fekhettem a könyvek fölött, mivel az ágyon tanultam. Na de ez mindegy szóval fél óra múlva megszólalt a telefonom. Letti volt az. 
- Szia! Mondjad! –szóltam bele unottan. Érzékeltetve a haragomat.
- Szia! Bocsi, hogy ma úgy lekiabáltam a fejed…
- Nyugi már megszoktam…
- De…
- Semmi de… ha nem lekiabálod a fejem, akkor meg fejmosást kapok. Pedig nem is csak én voltam a bűnös…
- Mondom, hogy sajnálom! 
- Jó…
- Kérlek ne haragudj!
- Persze… ne haragudjak… de te bármikor, bárhol azt vágsz a fejemhez, amit akarsz… ráadásul mindig minden úgy van, ahogy te szeretnéd… 
- Ez nem igaz!
- Hát de! Amikor Billel is összevesztem kényszeríttettél a bocsánat kérésre…
- Nekem volt akkor igazam…
- Ja persze… mindig neked van mi? Elegem van már!
- Ne mondj már ilyeneket! 
- De mondok! Most, hogy anyuval is összevesztem, akkor is kényszeríttettél… az örökös bűntudatokozásoddal!
- De akkor tényleg nekem volt igazam!
- Jó elismerem… tényleg, de akkor is! Nem minden körülötted forog!
- Ezt nekem kéne mondanom neked! Ugyanis te vagy elszállva! És ezt fogadd el!
- … - mélyen hallgattam.
- Most meg csak hallgatsz… látod? Most is nekem van igazam! Nem kérek több bocsánatot… vagy megbocsátasz vagy elfelejtheted a barátságunk!
- Jaj ne! Letti ne! Megbocsátok! De akkor te is nekem! Sajnálom! 
- Én is! Tényleg nem akarlak mindenre mindig kényszeríteni! De ha nem tenném meg elveszett lennél!
- Hát ez igaz… 
- Szóval béke van?
- Hát persze! – mondtam – De most le kéne tegyem… tanulnom kell… 
- Nekem is! Holnap az utolsó doga… 
- Na akkor szia!
- Szia!
- Majd holnap tali a suliban!
- Oks! Szia! – és ezzel letettük a telefont. 
Amint újra belevetettem magam a tanulásba a csengő szakított félbe. 
- Hát ez nem igaz! – mondtam, majd felkászálódtam az ágyról, lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Váratlan meglepetés állt előttem…