Unalmas csütörtök (18. rész)

Csütörtökön kivételesen magamtól ébredtem fel, késés nélkül és időben. Még arra is volt időm, hogy megmossam a hajamat, kivasaljam. Amikor ezzel kész lettem megreggeliztem, majd elindultam a suliba. A suli előtt Letti és Tom állt. Ahogy jobban megnéztem Tomot igen hasonlított ikertestvérére. Jobban elkalandozott a szemem és a végén már Billt láttam Tom helyet. Úristen! Az agyamra ment már Bill! Megszoktam, hogy mindig ott van ahol én… Már megint milyen hülyeségekre gondolok! Finoman megráztam a fejemet és száműztem Billt a fejem egyik legsötétebb zugába! 
- Sziasztok! – köszöntem végül, amikor már észhez tértem.
- Szia! – köszöntek egyszerre, majd egymásra mosolyogtak és megcsókolták egymást. Végre! Látni valami szépet is! És remélem Letti végre észhez tér… 
- Látom együtt vagytok most már nyilvánosan is! – mosolyogtam rájuk.
- Hát… igen! – mondta Tom és összenéztek Lettivel. Tudtam mi következik… újabb csók. Na jó azt hiszem én lelépek! 
- Na gyerekek én bemegyek! Van egy kis dolgom! – hazudtam.
- Oké! Szia! – köszöntek el, majd bementem a suliba. 
Milyen jó nekik… megtalálták az igazit… vagyis lehet, hogy nem örökre igazi… sőt tuti, hogy nem… de legalább boldogok! Hm… minek magyarázkodom magamnak? Na mindegy. Beértem az osztályba csak egy ember volt ott rajtam kívül. 
- Szia! – köszöntem Davidnek.
- Szia! – köszönt vissza. Leültem a helyemre. Na ez a rossz a fiúkban. David is milyen gyerek már nem azé… de már 2 éve egy osztályba járunk, de még a vezeték nevére sem emlékszem… vajon ő tudja az enyém? Na mindegy nem fárasztom magam. De az tény, hogy még az idén is csak annyit beszéltünk, hogy mi volt a matek házi… Pár perc múlva újabb fiú lép be az ajtón. Chris… Na ő jó pasi… de már kb. 3 éve van barátnője és nála nagyobb egoista köcs.ögöt se láttam még… a barátnője is csak azért van neki, hogy tudjon valakivel sze.xelni… ekkora egy parasztot. Az ilyet rühellem… nem csoda, hogy általában mindig egymásba kötünk… De amikor tavaly a se.ggemet fényképezte, akkora pofont lekevertem neki, hogy azóta visszavett az arcából. Aztán tesi órán is, amikor játssza az egomanót véletlenül mindig, eltalálja egy labda… hmm… néha úgy érzem árad belőlem a szeretet. De hát hozzá kell, szokjon… meg is mondtam neki. 
- Sziasztok! – köszönt ilyen tök lazán, majd leült a középső sor legutolsó padjába. Újabb pár perc elteltével a kis barátja is megjött, Matthias… istenem… MIÉRT KINZOL? Szóval Matthias egy bunkóteremtés… Egyszer sem köszönt még 2 év alatt… csak állandóan betolja a seg.gét az osztályba és Chrissel őrültködik… komolyan néha úgy érzem magam, mint az oviban. A gondolat menetemet egy újabb személy érkezése zavarta meg aki végre értelmes és beszélőképes, plusz hajlandó a köszönésre. 
- Letti! – mentem oda hozzá. Úgy éreztem, megmentette az életemet azzal, hogy belépet azon a nyomorult ajtón. Nem bírtam volna elviselni, ha elkezdenek itt arról beszélgetni ki kivel csinálta a hétvégén… 
- Na mi a helyzet kiscsaj? Szépen ott hagytál…
- Bocsi, de nem volt kedvem a nyálparádéhoz…
- Bocsi… csak tudod, végre tegnap megkérdezte! És végre járunk! – mondta nagy mosollyal az arcán – De veled és Billel mi van? Tegnap Bill egész nap otthon volt… - végre bezárom egy üvegbe a fejemben, erre Letti nem kiengedi? 
- Semmi. – válaszoltam tömören. 
- Hát szerintem nagyon is van…
- Na jó… üljünk le! – mondtam majd leültünk a helyünkre – Szóval tegnap bocsánatot kértem Billtől telefonom. De közbe Dannel megbeszéltem, hogy beszélünk suli után. Erre ő lesmárolt a suli előtt. Bill meglátta… aztán szépen elmondtam mindenkinek, amit akartam. Bill pedig megcsókolt! Dan elment, mi pedig megbeszéltük, hogy átgondolunk mindent külön-külön, és addig nem találkozunk… de tegnap elmentem boltba és találtam egy újságot… Volt benne egy kép, amin Bill egy másik csajjal sétálgat kézen fogva és smárolnak. Szerintem ezen nincs semmi félre érhető… tehát újra megszívtam…
- Jaj szegénykém! – mondta, majd megölelt – Én Billt nem így ismertem meg! Szerintem csak fotómontázs… 
- Nem hiszem… értek az ilyenhez és az újságírók amúgy is bénák… még egy képet sem tudnának rendesen összevágni… 
- Na ez igaz…
- Egy biztos többet nem akarom látni… ajánlom, hogy még a közelembe se jöjjön! 
- Szerintem meg kéne beszélnetek… 
- Szerintem meg nem!
- De Mia… - kezdte volna a fejmosást, de hála az égnek becsöngettek és pár másodperc múlva a tanár is megjelent. Végig ültük a két Angolt, Irodalmat, Matekot és jött a tesi óra…
Istenem, hogy én hogy utálom… vagyis semmi bajom nem lenne vele, ha nem lennék ilyen iszonyat béna… ráadásul röplabdázunk… na még a hálón is alig bírok átütni… nem hogy ugráljak, meg futkossak a labda után, mint egy idióta… szerencsémre hamar elment a háromnegyed óra és mehettünk is öltözni. Amikor kész lettem elbúcsúztam Lettitől, ugyanis a kapu előtt Tom várta. Amikor elváltak útjain, betévedtem a CD boltba. Úgy döntöttem megveszem az új Tokio Hotel albumot… Nem is tudom miért… egyszerűen csak kíváncsi voltam. Olyan példányt vettem, amihez DVD volt mellékelve. Amikor haza értem első dolgom az volt, hogy belenézzek. Felmentem a szobámba betettem a DVD lejátszóba és nézni kezdtem. Végig a röhögés kerülgetett. Amikor ott kenték magukat sárral… na meg amikor Billt ott huzigálták a földön… hát szakadtam a röhögéstől! Olyan aranyos volt Bill… és amikor ott rázta magát. Rendes bekönnyeztem a röhögéstől. Amikor végeztem a DVD-vel belehallgattam a zenékbe is. Az összes szám megtetszett. Amit igen furcsának is találtam… feltöltöttem a zenéket gépre, majd rá mp4 lejátszóra. A nap hátralevő részében csak otthon unatkoztam, zenét hallgattam, persze este kicsit tanultam is. És vártam a holnapot mivel az volt az utolsó nap a suliból, végre megint lezárhatunk egy újabb évet! Tanulás után megfürödtem, és eltettem magamat másnapra…