Fájdalmas búcsú (19. rész)

Pénteken is magamtól ébredtem, frissen és üdén! De azért gyorsan lezuhanyoztam, hogy rendesen felébredjek, elkészítettem a hajamat, majd Mattal együtt megreggeliztünk és elkísért a suliba is. A suli előtt megint Lettiékbe botlottunk. 
- Sziasztok! – köszöntünk kórusba. 
- Mia! – szólított meg Tom. Közben Letti és Matt zavartan bámultak egymásra.
- Hm? – néztem rá kérdőn, nekem már nem volt furcsa a látvány…
- Ő a barátod?
- Nem! Ő a bátyám! De buta vagyok! – mondtam, majd oldalba löktem drága jó testvéremet, hogy akadjon le Lettiről – Szóval Tom… ő itt a bátyám Matt! 
- Szia! – köszönt Tom. 
- Matt ő, pedig itt Tom, Letti barátja! 
- Szia! – köszönt Matt kevésbé kedvesen. Nem tudtam miért csinálja ezt… hisz Tom nagyon kedvesen köszönt neki… Remélem nem Letti az oka… Na mindegy… Elbúcsúztunk Mattől, majd Tomtól is búcsút vettünk és bementünk a suliba. A nap igen unalmasan telt akárcsak a többi, egész nap az iskola udvarán voltunk, mivel már nem nagyon volt tanítás. Amikor vége lett mindennek elindultunk Lettivel hozzánk! Végre csajos napot tartottunk. Elütöttük az időt és megnéztük a DVD-t is. Ami neki is elnyerte a tetszését. Egész nap vihogtunk, mint az idióták. Meghallgattuk a CD-t is, majd Letti elindult Tomhoz. Így hát el kellett búcsúznunk egymástól egész hétre. 
- Mia! 
- Hm? 
- Nem lenne baj, ha előbb elbúcsúznék a bátyádtól? – pirult el.
- Nem dehogyis! Menj csak! De ne tegyél olyat, amit utána megbánhatsz!
- Rendben! – mosolygott, majd átlépett Matt szobája elé és bekopogott.
- Gyere! – kiabált ki Matt a szobából, Letti, pedig benyitott.
- Szia! – mondta félve, majd belépett. Ahogy körbenézett a szobában rátörtek a régi emlékek… az együtt lét Mattel… itt csókolóztak először és azon az ágyon ott bent történt meg, hogy Letti elvesztette a szüzességét, amit nem bánt meg! 
- Hát te? Hogyhogy átmersz jönni? – kérdezte kedvesen mosolyogva Matt.
- Csak elbúcsúzni jöttem. A héten már nem hiszem, hogy találkozunk… és hát te visszamész Angliába… 
- Hm… ez igaz, szóval csak egy pusziért jöttél? 
- Hát, ja valami olyasmi! – nevetett Letti. 
- Na gyere ide! – mondta Matt, Letti, pedig most már bátran besétált és odament a fiúhoz, Matt felállt a székről és magához ölelte a lányt. Óvatosan, hogy Letti ne vegye észre beleszippantott egyet a ruhájába. Érezni akarta a lány bódító illatát. Kicsit be is sokallt, újra úgy érezte, hogy ennyivel képes volt Letti elcsavarni a fejét, pedig semmit se tett. Bár Letti is így tett. Meg akarta tudni, hogy jól emlékszik-e még az illatára. És nem kellett csalódnia. 
- Szia! – suttogta Letti, de már a sírás kerülgette. Nem szerette már a fiút szerelemből. Vagyis nem annyira. Ugyanis a helyét már átvette Tom a szívében. De Tudta Letti, hogy örökké szeretni fogja és soha el nem feledni. Amikor elengedték egymást a lány nagyon sóhajtott. 
- Kaphatok egy puszit? – kérdezte mosolyogva Matt, bár legszívesebben ráborult volna a lány vállára és ott sírt, volna érte, hogy ne keljen itt hagynia megint, vagy hogy menjen ő is vele és éljenek boldogan. 
- Persze! – mosolyodott el, bár őt is belülről a fájdalom mardosta. Letti közel hajolt a fiúhoz és aprócska puszit lehelt az ajkára. Matt itt már tudta, hogy Letti szívét ellopták tőle… így nem is próbálkozott csellel. Viszonozta a puszit egy újabbal, de több nem történt! Letti elindult hát ki a szobából, vissza hozzám. Matt visszaült a székre, Letti, pedig még az ajtóból visszanézett rá.
- Szia! – köszöntek el egymástól, Letti becsukta az ajtót, majd megállt egy pillanatra, közben Matt leroskadt az asztalra és még egy utolsó mondatot elsuttogott, amit Letti is megtett az ajtó előtt: - Soha sem foglak elfelejteni! 
Pár perces várakozás után visszajött a szobámba és mi is elbúcsúztunk egymástól. Kikísértem, majd visszamentem a házba. A hétvége többi részét Mattel töltöttem…
Szombaton későn keltünk fel. Összeszedtük magunkat, megreggeliztünk, majd elindultunk a partra. Olyan jó idő volt, hogy még a vízben is megmártóztunk, mulattunk egy jót, majd elmentünk a városba fagyizni. Miközben épp a vaníliát nyaltam egy fantasztikus ötletem támadt.
- Ugye nincs tériszonyod? – kérdeztem.
- Nincs, de azt hittem tudod… ja és különben ez hogy jön ide?
- Gyere, mutatok egy helyet! – mondtam, majd elindultunk arra a helyre, amit Bill mutatott. Felmentünk a lépcsőn fel a hatalmas épület legtetejére.
- Ez csodaszép! – mondta tátott szájjal, miközben a naplementét bámulta. Hát igen hamar elszaladt ez a nap is… 
- Tudom, azért hoztalak ide! – mosolyogtam – Még Bill mutatta a héten… sóhajtottam nagyot. 
- Ja Bill az a srác, aki másik csajjal smárolt?
- Aha… - mondtam és közben a kezemet a fal szélére tettem és így támasztottam ki magamat – Elbúcsúztál Lettitől? – kérdeztem.
- Igen… - most ő sóhajtott nagyot – Azt hiszem, nem kellett volna elmenjek… 
- Hát sajnos most már késő… 
- Hát igen… már nem szeret…
- Ezt meg honnan tudod? Mondta vagy mi?
- Nem! Tudod, lehet azt érezni, amikor valaki szeret… de én nem éreztem… 
- Én még soha sem éreztem azt, hogy szeret valaki… - vágtam furcsa képet, majd lassan haza indultunk. Miután hazaértünk, már csak megfürödtünk és dobtuk is magunkat az ágyba.
Másnap korán keltem. Anya még nem volt otthon. Mivel tegnap a barátjánál aludt. Megvártam ameddig Matt felébred, majd elkészülődtünk és elindultunk a boltba. Amikor minden szükséges kaját megvettünk újra az újságos placcnál kötöttem ki. Mint mindig most is volt cikk… de most rólam volt szó! Nem olvastam el, előre inkább csak bedobtam a kosárba és mentünk fizetni a pénztárhoz. Amikor kiértünk a boltból, megnéztük az újságot és ez állt benne: „Bill volt barátnője hamar túltette magát a szakításon! Egy másik sráccal látták sétálni az utcán! És fotók is készültek!” Hát ez rohadt jó… gondoltam, majd a képre pillantottam.