Újra itthon (24. rész)

Felhívtam Lettit. 
- Halló? – szólt bele a telefonba kicsit komás hangon. 
- Szia! Hogy vagy?
- Köszi jól. Kb. 10 perce keltem fel… - mondta és egy hatalmasat ásított – na mi volt tegnap este? Andreas haza kísért?
- Jaja, de semmi se volt! Ugyan mi lett volna? Így ismersz engem?
- Nem! Nem azért mondtam… - ellenkezett – Beszéltük Tomékkal, hogy el kéne menni, vacsorázni ma. Mit szólsz?
- Hm… benne vagyok! Úgy se voltunk mostanában sehol…
- Hát, ja már vagy 2 hete nem találkoztunk… Matt és Anglia miatt…
- Bocsi, hogy elhanyagoltalak! De te sem vagy szent! Állandóan Tommal vagy… én elhiszem, hogy szereted… de akkor is… 
- Sajnálom! 
- Semmi baj! De akkor beszéljük meg, hogy lesz!
- Oké! Átmegyek kaja után és megbeszéljük, utána meg elmegyek úgyis Tomhoz és megbeszélem vele is. 
- Rendben. Akkor kajálj és gyere! Nem kell csöngetni! 
- Oks! Szia!
Szia! – mondtam és ezzel letettük a telefont. Na ez egy jó este lesz, úgy érzem! Elmosolyodtam, majd kipakoltam a táskámból. Összeszedtem a szennyest, és a mosóba dobtam. Amikor kész lettem, lementem a nappaliba és tv-ztem. Fél óra múlva Letti meg is érkezett. 
- Szia! – jött be a nappaliba, Gyilkossal a kezében.
- Hello! –köszöntem vissza mosolyogva, majd odamentem hozzá és megöleltem. 
- Na akkor este mi legyen?
- Hát menjünk vacsizni! – dörzsöltem össze a két tenyerem.
- Oké! Akkor beszélek a többiekkel!
- Oks! De mibe jössz?
- Hát nem tudom valami csini ruciba… - nevetett.
- Oks, de azért nem kell magas sarkú meg ilyenek ugye?– kérdeztem.
- Dehogy! Valami szuper helyre visznek minket remélem…
- Mért hányan megyünk? 
- Nem tudom… talán 6-an, 7-en.
- Ja akkor jó! – mosolyogtam. 
- Akkor 6-ra jövünk érted! 
- Jó, addigra kész leszek! Csak még mosok, meg megvárom anyut… aztán utána szabad vagyok!
- Oké! Nem is találkoztál még vele?
- Hát nem igazán… de most meg dolgozik. 
- Ja. Na akkor csinin öltözz fel, és akkor jövünk, majd érted! De most mennem is kell, mert beszélnem kell Tommal aztán nekem is, kell készülődnöm! 
- Persze! Akkor majd este találkozunk! – mondtam és adtunk egymásnak 3-3 puszit, majd elment. Miután kikísértem, egyenesen a fürdőbe mentem és mosni kezdtem. 

Letti rögtön Tomékhoz, ment. 
- Szia! – köszöntek egymásnak, amikor Tom beengedte a lányt. Megcsókolták egymást, majd jött Bill. 
- Khm… - köszörülte meg a torkát. Rögtön szétváltak és Billre néztek. 
- Szia! – köszönt Letti.
- Hello! – mondta Bill. 
- Beszéltem Miával! Akkor ma áll a vacsora! – mondta Letti már a nappaliba ülve a két fiúnak. 
- Nem mondott rólam semmit? – érdeklődött Bill.
- Nem… De elég szépen átverted te is… - vágta a fejéhez Letti.
- De én…
- Nem kell nekem magyarázkodnod… - szakította félbe – Bár egy részt megérdemelte… nem volt veled valami kedves…
- Hát ez igaz!
- Na mindegy! Szóljatok a többeknek is és akkor fél 6-ra gyertek értem, aztán Miáért! – adta ki a parancsot.
- Letti megtennél értem valamit?
- Mondjad!
- Van egy ötletem… - mondta, és beavatta őket a tervbe.

Közben én épp a ruhákat teregettem, majd nem sokkal később anya is megjött és élménybeszámolót tartottam neki a Londonban történtekről. Fél őt felé elmentem megfürödtem, megcsináltam a hajamat, és felöltöztem. Felvettem egy fekete cipőt, farmer gatyát, rózsaszín párducmintás toppot és egy fehér rövid pulcsit. 
6 órakor egy fekete autó dudált a házunk előtt.
- Na megjöttek! – mondtam, majd lerohantam a lépcsőn – Anya elmentem! – kiabáltam, majd becsaptam magam mögött a bejárati ajtót. 
Odaszaladtam az autóhoz, és amikor kinyitottam az ajtót…